Több mint kirándulás

nagydobronyi református templom

Bő másfél évvel ezelőtt született meg a gondolat, hogy Erdély helyett (ahová Isten segedelmével többször is eljutottunk) kárpátaljai gyülekezeteket látogassunk meg. Ez idő tájt már javában részt vettünk egy presbitereknek és elöljáróknak szóló 1 éves folyamatban, amit mi „Gyülekezeti Stratégiaírásnak” neveztünk el. Ennek keretében több feladatot is kitűztünk magunk és a gyülekezet tagjai elé. Például: gyülekezetek látogatása= jó tapasztalatszerzés, Szentlélek munkáját meglátni másoknál. Kirándulás= egymás megismerése az adott helyek történelmének tanulmányozásán túl. Érzékenyítés= helyi emberek, szervezetek mindennapi küzdelmeinek és örömeinek lehetőségeink szerinti segítése, megértése. Látható módon élni a társadalomban= Jézus tanítása szerint élnünk, jó példával elöl járnunk cselekedeteinkkel soha nem önös érdekek mentén. Adakozás= lehetőségeink szerint tárgyi és/vagy pénzbeli támogatása azoknak, akik kiszolgáltatva és elhagyatva élnek.

Így esett választásunk Nagydobronyra és egész Kárpátaljára. Idén tavasszal kezdődött a szervezés, amiben jelentős szerepet vállalt, és ez úton szeretnénk hálásan megköszönni segítségét Keöves Zsuzsa testvérünknek. Halász Noémi Tiszteletes asszony hónapok óta hirdette a csatlakozásnak, illetve adományozásnak a lehetőségét. Az őszi szünetre időzített kirándulás jó választásnak tűnt. Istennek hála, rengeteg adomány érkezett a jószívű gyülekezeti tagoktól és azon túl is (ruha, rajzeszközök, fejlesztőfüzetek, könyvek, pipere csomagok és pénz formájában).

Végül 13+1 fővel elindult a csapat október 26-án reggel 7 órakor. Utunk kicsit lassabb volt, mint terveztük, így a záhonyi határnál való várakozás is elhúzódott, így 21 óra körül érkeztünk meg Nagydobronyba az Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonba. A kis lakók természetesen már alváshoz készülődtek, így nem találkoztunk velük, csak a Tiszteletes asszonnyal, Katona Viktóriával, aki sokat mesélt a bekerült gyerekek hátteréről… Másnap reggel gyors reggeli, adományok átadása, néhány lánnyal beszélgetés a cicákról, mert az volt bőven, és megnéztük a gazdaságukat, ahonnan mindenki kiveszi a részét. 10 órakor Istentiszteleten vettünk részt nagyjából 500-ad magunkkal a helyi református templomban, ami gyönyörű és hatalmas. Halász Noémi lelkészasszony hirdette az igét. A helyi asszonykórus szolgált és egy keresztelővel is tovább gazdagodtunk. Szeretetvendégséggel vártak minket és egy kis beszélgetéssel. Ekkor csatlakozott hozzánk Bíró András beregszászi református idegenvezető, aki következő napjaink kalauza lett. Elindultunk tehát gyönyörű vidékeken, bár borzasztó állapotú utakon, első úticélunk felé Munkács várába. Szép időben visszarepültünk a Rákócziak idejébe, hála a lelkes és nagytudású vezetőnknek. (Itt találkoztunk először Böjte Csaba testvérrel) Kellemes beszélgetések és ugratások kísérték végig útjainkat. Folytattuk tovább a rejtélyes Thököly-féle beregszentmiklósi várkastélyba. (Másodjára is találkoztunk Csaba testvérrel aki a kicsiny kápolnában elmondott egy fohászt népünkért és egyházunkért, majd közösen a Miatyánkat). Hamar sötétedett, így haladtunk Volóc felé, az aznapi szállásunk irányába. Így érkeztünk meg az Árpád-vonal felsőgerebeni bunkeréhez. Meghatározó élmény volt mindannyiónk számára. Az egész Kárpátaljai vonalon végighúzódó bunkerkörletből védték az országot a második világháborúban magyar katonáink, és tartóztatták fel a többtízezres szovjet hadsereget, akik kénytelenek voltak az akkor csatlakozó Románián keresztül betörni az országunkba. Másnap egy kiadós reggeli után felkapaszkodtunk a Vereckei hágóra illetve Vereckére, az emlékműhöz, amit hatalmas köd fogott közre, azonban így is különleges érzés fogta el ott az embert. Az idő szűke miatt folytattuk utunkat Tiszaújlak érintésével, ahol az I. Világháborús magyar emlékművet néztük meg. Ezután az Alsókalocsai Skanzennél múltidéztünk, igen szemléletes előadással egybekötve az idegenvezetőnk által. Majd a Szinevéri Nemzeti Park szégyenlős medvéit kerestük meg, illetve a csepergő esőben a Szinevéri-tó legendája is különlegesebbé vált szemeinkben. A kárpátaljai russzinok múltját is megismertük. Visszafelé egy újabb bunker darab felfedezése jött Felsőszinevéren, ami izgalmas volt a nedves időben. Kissé átfázva érkeztünk meg Viskre, 2 családnál kaptunk szállást, bőséges vacsorával, nagy szeretettel és kellemes beszélgetéssel. Másnap igazi házias reggelivel engedtek utunkra, ami elsőként a híres helyi templomba vezetett, ahol nemrég került napvilágra néhány épen maradt freskó. A lelkészúr igen közel került szíveinkhez az egyszerű és nyílt beszámolójával mind a templomról, mind a gyülekezetéről, mind az ottani életről. Sajnos hamarosan mennünk kellett tovább, várt ránk a Huszti vár/rom. Onnan jól szemmel lehetett tartani a vidéket! Következő állomásunk Beregszász lett volna, azonban az idő telt, így csak átutaztunk rajta, illetve elemózsiát halmoztunk fel az útra. A záhonyi átkelés újra kissé elhúzódott, de Isten segedelmével hazaérkeztünk Fonyódra, Fenyvesre.

Lesz min elmélkednünk hétköznapjainkban, átértékelhetjük életünket, közösségeinket. Végre észrevehetjük, miért is lehetünk hálásak. S.D.G.

Karsay Erika